Legújabb Puskin-átdolgozásom Puskin utolsó lövése címmel megjelent a Kortárs folyóirat 2017. áprilisi számában.
Ízelítőként az első két verszak:
Mogorva volt a tél, miként most.
A hó világított csupán.
Gyanútlan mentem Puskinékhoz
Egy fagyba dermedt délután.
Sürgött a ház, mikor beléptem
Spasszkij doktor jött szembe éppen.
Csak álltam meglepetten, és
Feltűnt a nagy jövés-menés.
Kollégám félrevont sietve.
Holtfáradt volt és izgatott:
- Puskin beteg. Lövést kapott.
A csípőn át gerincidegbe
Hatolt a gyilkos fémdarab.
Igen kevés remény maradt.
Tengernyi kínt kibír a párna.
Vérfoltos ing s a gyógyszerek.
Egy jó barát halottas ágya
Lehangolóbb nem is lehet.
Tanácstalan baráti körben
Feküdt a költő összetörten.
Mosolygott, s mint ki vétkezett,
Nyújtott felém egyből kezet:
- Együtt a végső szenvedésben?!
A lélegzés is fáj nagyon.
Ezt hozta, lám, a párbajom.
Most vége van! Nincs több lövésem.
Döntött az Úr. Felettem áll.
Az ördög elvihetne már!