FALEVÉL HULL
Falevelek árnya, égi tánc.
Tenyerek erén a múltba látsz.
Kihozod a széket, hátradőlsz.
Öledben egy sárgult könyv az ősz.
Odakinn a hűvös szél az úr.
Pergamen vitorlák száza hull.
Kavarog az álom, s földet ér.
Kifakul az utcák szőnyegén.
Falevél hull
Az ablakon túl.
Félrevert harang a szív,
Lebegő súly.
Falevél hull
A szavakon túl.
Riadtan lóg a semmibe
Egy leszakadt húr.
Tömegek a réten, vonz a táj.
Kinyit a büfé a Normafán.
Araszol a fény a Rómain,
Régi nyarak hűlő romjain.
Lepihen a föld, ha int a nap.
Takarékon ég az indulat.
Egyirányú, csöndes forgalom.
Elakad a tű egy rockdalon.
Falevél hull...
Lehajol a porba két kabát.
Cigarettacsikket gyújt a láng.
Padon ül a fáradt szürkeség,
Felemel egy halvány, gyűrt mesét.
Potyognak az útra, szerte-szét
Viaszosra érett gesztenyék.
Úgy oson az ősz a tájon át,
Látod ezer apró lábnyomát.
Falevél hull…
Zene: Vida József, ének: Szirtes Edina Mókus.
PILLANGÓ
Szárnyad szép,
Csupa árnyalt kép.
Mese-fényt hordó,
Kék, bordó.
Szíved hű:
Ideszúrt egy tű.
Tananyaggá vált
Bűvös tárgy.
Zsúfolt vitrinben
Nincs fény, nincs ajtó.
Száz ég hív innen -
Átszúrt pillangó.
Hajdan még
Irigyelhették,
Hogy a szél mentén
Élhettél.
Lényed szállt,
De lesújtott rád
Az az őrt álló,
Zöld háló.
Zsúfolt vitrinben...
Értlek már,
Leigázott szárny.
Kit e börtön vár,
Földön jár.
Hogy történt?
Hiszen én önként,
Keserű szívvel
Adtam fel.
Jól zárt vitrinben
Szárny, kéz, mind gyarló.
Árván függ itt benn
Ember s pillangó.
Zene: Vida József, ének: Lajtai Kati
KÖRÚT
Szakadt plakát lóg a falról,
Villognak a tócsák.
Sárga fémdobozba gyűrve
Villamosnyi ország.
Váll a vállhoz így tapadnak
Szürke, régi házak.
Út szélén egy részeg szobor
Imbolyogva lázad.
Tülekednek, tolakodnak,
S felragyog az ablak.
De az ázott emberek közt
Nem jut szék a napnak.
Neonszínű díszletek közt
Zöldben játszó könnyek.
Ezeréves kabátodba
Rejtsd el jól a könyvet.
Beragadt egy régi ernyő,
Szárnya nőtt egy szónak.
Toldott-foldott üzletekben
Akciós a holnap.
Tülekednek, tolakodnak,
S felragyog az ablak.
De az ázott emberek közt
Nem jut szék a napnak.
Bárhogy pereg, nem tud ma már
Szétfolyni az emlék.
Sínek hosszú vájatában
Megtalálja medrét.
Párától sötét az üveg,
Mondandója száraz.
Ujjhegyedben készen van már
Réges-rég a válasz.
Tülekednek, tolakodnak,
S felragyog az ablak.
De az ázott emberek közt
Nem jut szék a napnak.
Zene: Vida József, ének: Vincze Lilla
NÉMA DAL
Néma dalokban
Őrzöd az álmot.
Hallod a szótlan
Benti világot.
Néma dalokban
Hallani jobban
Mit ma a lelked
Függönye elfed,
Félve, kilobban.
Néma dalokban
Fény se világít.
Rajz a homokban.
Szép a dagályig.
Néma dalokban
Hallani jobban
Mit ma a lelked
Függönye elfed,
Félve, kilobban.
Játszani kéne, hallani végre már.
Fénybe kilépve kotta se kéne tán.
Szólni dadogva, hagyni befonja zaj.
Fáj, ugye, néha, hogy ez csak egy néma dal?
Néma dalokban
Hajnali házak.
Színe hagyottan
Ébred a látszat.
Néma dalokban
Néha betoppan
Hajdani éned,
És ami éltet,
Mind vele ott van.
Néma dalokban
Karcol a bánat.
Szív a marokban,
Vészjel a mának.
Néma dalokban
Hallani jobban
Mit ma a lelked
Függönye elfed,
Félve, kilobban.
Játszani kéne…
Zene: Vida József, ének: Lajtai Kati
EGY LÁNYÉRT
Őrülten vonz a mágnes,
Hogy legyek egy lány iránt hű,
Mert felé mutat ma bennem
A legfőbb iránytű.
Oly igézőn hív magához
Még szomjas hegyvidéke.
Hol kitörhet majd a vulkán,
Ott vár rám a béke.
Hűs liget volnék a napon,
Sodró, vad vizekké válnék.
Mint hullám, úgy szaladnék
Egy lányért,
Egy lányért.
Oly csábító a térkép:
Sok szép napfény járta tájék.
Zord sziklák közt bolyongnék
Egy lányért,
Egy lányért.
Felé visz minden jelzés,
A táj még zavarba ejtő.
Oly csalóka ívet rajzol
A hegycsúcs, a lejtő.
Még előttem néhány ösvény,
De hallom, hív a távol,
Hol nem látni sűrű ködben
Az erdőt a fától.
Hűs liget volnék a napon…
Zene: Vida József, ének: Kardos Csaba
UGYANAZ A HANG
Fények
az ablak túlfelén.
Egy árnyékarc felém-
vetül.
Most nézlek.
Az éjjel függönyén
egy hajnal szőtte fény
repül.
Ugyanaz a hang, ami visszatér.
Ugyanaz a tétova vágy beszél.
Te meg én,
a remény
belül.
Egyedül az éjszaka néz le rám.
Kifakul a szó, és az óra áll.
Hol a múlt,
hova hullt
velünk?
Képek.
Két arc, egy őszi ég.
Egy album őrzim még,
mi volt.
Most félek,
mert végleg messze vagy,
és bent egy furcsa hang
sikolt.
Ugyanaz a hang, ami visszatér.
Ugyanaz a tétova vágy beszél.
Te meg én,
a remény
belül.
Egyedül az éjszaka néz le rám.
Kifakul a szó, és az óra áll.
Hol a múlt,
hova hullt
velünk?
Zene: Sólyom Attila, Szabó Gergely, ének: Szentgyörgyi Hanna
SZÓORSZÁG
Hömpölygő szófelhő.
Két szóból mondat nő.
Hangból gyúrt boldogság.
Érzem, nincs határod, Szóország.
Adott szavak.
Kapott szavak.
Nem alszanak.
Szeretnek, és
haragszanak.
Csalóka hír.
Beszél, ki bír.
Kötetnyi rím.
Tömött füzet.
Hol egy radír?
Betűt vetünk.
Üzengetünk.
Rezeg zsebünk.
Kezünkbe fér
hipernetünk.
Ijeszt a csönd:
se lent, se fönt.
Ki lesz, ki dönt?
Kevés helyett
jobb lesz a több.
Hömpölygő szófelhő.
Két szóból mondat nő.
Hangból gyúrt boldogság.
Érzem, nincs határod, Szóország.
Szóváros, szókórház.
Minden hang szót formáz.
Holtfáradt szópincér
áll egy ottfelejtett szóviccnél.
Zene: Sólyom Attila, Szabó Gergely, ének: Szentgyörgyi Hanna
BICSKA A ZSEBBEN
Ez játssza a királyt,
az félti az egóját.
Ez azt hiszi, mekkora macsó.
Túl sok ma a barát.
Ez nyámnyila alak,
bár hű lenne örökre.
Ez puhára itta az agyát,
de kemény az ökle.
Körbezár ez a föld-bazár,
és összetörhetik minden tagom,
törtetők meg a bölcselők
meg az őserdőből az összes majom.
Nincs szabály, ez a giccshatár,
és a bicska a zsebben nyílik-e vajon?
Nagy dobás ma az agymosás,
mindent elsodor.
Ez kéri a kezem,
az tolja a meséket.
Már régóta reggel se köszön,
csak ledönt az élet.
Van bőkezű lovag,
van kékszemű királyfi.
Már jöhetne vajszínű lován
egy valódi férfi.
Körbezár ez a föld-bazár,
és összetörhetik minden tagom,
törtetők meg a bölcselők
meg az őserdőből az összes majom.
Nincs szabály, ez a giccshatár,
és a bicska a zsebben nyílik-e vajon?
Nagy dobás ma az agymosás,
mindent elsodor.
Jó volna néha egy sziget,
hol végre egyedül vagyok,
hol fülembe senki sem sziszeg.
Segítsetek hát, angyalok!
Körbezár ez a föld-bazár,
és összetörhetik minden tagom,
törtetők meg a bölcselők
meg az őserdőből az összes majom.
Nincs szabály, ez a giccshatár,
és a bicska a zsebben nyílik-e vajon?
Nagy dobás ma az agymosás,
mindent elsodor.
Zene: Sólyom Attila, Szabó Gergely, ének: Bóta Nóra